„Új fejezet kezdődik a magyar színházi életben” – írta minap Nagy Ervin kulturális államtitkár a Facebookon. Mint elárulta, 2027-ben Magyar Színházi Fesztivál néven új rendezvénysorozat indul a Miskolci Nemzeti Színház, a Magyar Színházi Társaság és Miskolc Önkormányzata együttműködésében-természetesen Miskolcon. Kiss László véleménycikke a Borsod24-nek.
Kíváncsi vagyok, hogy hány miskolci polgártársunknak ugrotta át az ingerküszöbét ez a hír és vajon akinek átugrotta, átérzi, érti-e az igazi jelentőségét, súlyát. Onnan kellene kezdeni e felismerés támogatását, hogy a tévhitekkel ellentétben egy nagyváros jövőjét nem az a veszélyezteti igazán, ha nem jön még egy-két összecsavarozom-ragasztom üzem, avagy akkugyár.
Hanem a szellemi eljelentéktelenedés, a jellegtelenné válás, a kiesés, kicsúszás az ország kulturális-társadalmi vérkeringéséből. Amitől persze még a város létezik majd, mennek a villamosok, kinyitnak a hivatalok, boltok is akadnak, meg kisebb-nagyobb építkezések, sőt még nagyra nőtt falunap jellegű rendezvények is. Csak éppen ez vegetálás, pontosan az a fajta pangás, amit a fiatalok valahogy zsigerileg meg is éreznek, és a haladni vágyók útra is kelnek, egy-kettő.
Innen rákanyarodva: mit is jelenthet, hogy lett Miskolcnak egy új országos-sőt, nemzetközi-súlyú kulturális fesztiválja? Azt, hogy újra felkerültünk az ország szellemi térképére, a kultúrafogyasztó és gondolkodó emberek agyában lesz egy zug Miskolc számára. Rég volt, amikor a lassú és inkább felejteni való agónia után végleg véget ért a Miskolci Operafesztivál, és még régebben amikor elment innen a Kaláka Fesztivál is. Rég volt, amikor Miskolcról utoljára beszéltek a jelentősebb hazai kulturális műhelyekben, és az se tegnap történt, hogy kíváncsi turisták jöttek megszemlélni, amiről azt gondolták ez tényleg valami értékes, érdekes, haladó, újszerű.
A Magyar Színházi Fesztiválban benne van mindennek a lehetősége-sokkal inkább, mint az elődéiben. Összekapcsolja Miskolc legértékesebb kulturális hagyományát, vívmányát a több mint 200 éves színházát és a progressziót, haladást. Hiszen azt olvashatjuk, hogy ez a fesztivál nem a megszűnt pécsi POSZT folytatása, hanem valami egészen új, és nem csak a szellemiségében. Azt szeretnék, hogy az előadásokon túlmenően, itt találkozzanak egymással a magyar-hazai és határokon túli- színházi szakma képviselői, és beszélgessenek egymással.
Ezt a lehetőséget egyszerűen megérdemeltük, kiérdemeltük-hagyjuk a kötelező az álszerénységet, ha ebben a tárgykörben a miskolciak fejével gondolkodunk. Hogy miért? Elsősorban a miskolciak rendíthetetlen színház és kultúra szeretete miatt. Ahogy éltetik, óvják és látogatják a 200 éves színházukat.
Ahol akkor alapítottak magántőkéből és akaratból új színházi játszó helyét a TTH Színpadot – három éve -, amikor erre a legkevésbé látszottak alkalmasnak a körülmények. Ahol fel tudott nőni a semmiből egy ma már nemzetközi hírű filmfesztivál.
Ahogy mondani szokás a gyúelegy minden alkotóeleme készen állt – csak kellett egy ember, aki begyújtja, lángra lobbantja. Béres Attilának a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának, rendezőjének, alkotójának sokat köszönhet most a város. Ami most már nemcsak a mi, hanem az ő városa is.
Kiss László
Fotó: Nagy Ervin/Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
